A művészet elégtételre is alkalmas. Az élet ebben a folyamatban néha nagyon lassú, és a minket ért sérelmeket olykor túl későn orvosolja.
Zsuzsanna, Zsuzsanna, egy sokadik történet az Ószövetségből, ahol az elfojtott testi vágyak, a szerelem, a szexus miatt szenvedünk. Pedig ez a gyönyörűség az egyetlen lehetőségünk kilátni személyes börtönünkből, ahova életfogytiglanra zártak, – zártuk magunkat – és ahol még dörömbölni is kár, mert nincs senki rajtunk kívül, aki kinyitná cellánk ajtaját.
Csak én tudom kinyitni, amit magamra zártam, ha felismerem, hogy lényem valódiságát tekintve ki vagyok, hogy én (ÉN) vagyok a szerelem. A szexus pedig nem más, mint a szerelemre adott testi válaszreakciónk, a forma kegyelme, hogy elbírjuk a szerelem erejét. Levezető tevékenység. Csak szerelem idején szeretkezünk. Egyébként állatok vagyunk. Én is voltam már az, és soha többé nem akarok. Nem érdekel a kéj, nem érdekel a csúcsok csúcsa, nem akarok szaporodni, csak ki akarom bírni a szerelmet. Magamat.
igazságtétel
Zsuzsannára testi vágyaktól túlfűtött kanok leselkednek, elbújva bokrokból törnek rá a szegény lányra, akit épp a szolgái egyedül hagytak. A férfias hajtóerő ledönt bennük minden méltóságot, nőt, nőt akarnak iziben. A halálfélelem után a szexuális erő az úr a házban, a személyes énben.
Hiába írtak az istent önmaguk hatalmára is felhasználó urak “bibliai szabálykönyvet”, hiába írtak róla cikkelyt a tíz parancsolatba.
Miért ne kívánhatnád meg a felebarátod házastársát?
Soha isten ilyet nem mondana..Isten áradna, mert isten a szerelem, aki – néha azt gondolom – ki vagyon űzve a bibliából, mi meg ennek következményeit szenvedjük évezredek óta. Zsuzsanna is, a vének is.
teljes kép, amit élőben kellene látni
De ezen a képen legalább látszik, hogy dolgozik a “karma”.
A vétkes, aki hamisan vall, aki az igazat igaztalansággal vádolja, rögtön ugyanazon a képen megbűnhődik. A művészet képes arra, amire az élet nem mindig, hogy egy térben mutassa be tettet és a következményeket. A művészet nem ismeri a földi teret és az időt, pontosabban nem csak azt ismeri. A nőre leselkedő vének a kép jobb részén megbűnhődnek, a tér közepén megkövezik őket.
A művészet meg tud vigasztalni, az élet nem. A művészet az igazság szónoka lehet. Az élet csak nagyon ritkán, de inkább soha.