https://www.tamera.org/
Sabine Lichtenfels és Dieter Duhm a szerelem és az erosz felszabadítása céljából alapított közössége
Sok éve már, hogy életem fő kutatási területének azt az erőt, hatalmat tartom, ami két (esetenként több) embert is összetart, azt, ami önkényesen, öntörvényűen jelenik meg köztünk, olykor rettentő testi és lelki vágyakat is mozgásba hoz, de mégis rendkívül, emelkedett, “isteni” élmények gyűjtőtégelye.
Az erőt, mely olyan, mint egy híd, s melynek egyik partja a személyes én területe, de amire, ha rálépünk, vissza már nem fordulhatunk és önmagunkon túl visz.
Az erőt – amit a magyar nyelv a szerelem szóval címkéz – az ördögi módon istent játszó ember, vallásokat teremtve, kapcsolatokba zárta, mert tudta, csak a párokba rendszerezett alattvalók felett lehet uralma. Törvényt írt házasságról, együttélésről, aminek, ahogy látom, szinte bedőlt mindenki.
Hát én nem..noha én is lehúztam a klasszikus monogámia gyötrelmeiben pár évet, hisz egy hasonló felmenői mintát látva az ébredésem nekem sem volt automatikus, de ahogy lehetett, kirángattam magam belőle. A zászlómon a teljes áttetszőség, szókimondás eszméje, mely fogalmak már önmagukban szétrepesztik a monogámia falát.
De most le kell csillapodjak, és a bemutatkozó részt sem tudom húzni tovább. Szóval egyrészt ordítok, másrészt tetőtől-talpig valami kéjes, édes, őrjítő erő jár át, mely tettekre sarkall, de melyről tudom, egyedül kevés vagyok hozzá.
Tegnap végre eljutottam a dél-portugál Tamérába, tizennyolc éve keringek a környéken, melynek nagyjából egy szalvéta méretű részét ismerem. Nem nyaralni, lazulni jöttem ide lassan tizennyolc éve, harmincegy évesen, hanem, hogy az általam hitelesnek tartott tanító a személy valóságosságának utolsó írmagját is kitépje belőlem. Húzós, gyönyörű, brutális, szörnyű évek voltak, és míg hitelt adok a személynek, maradnak is.
Ám csak pár éve tudtam meg, hogy mily szerencse, hogy a Sabine Lichtenfels és a Dieter Duhm szövetsége alatt létrehozott, a szerelem és az erosz szabadságát éltető ,nyílt kapcsolati közösség csupán egy órára van tőlem. És most végre pont akkor vagyok itt, amikor Tamerában látogatói délutánt szerveztek.
Még biztos, hogy sok bejegyzést fogok írni arról a csodáról, amit ez a német pár létrehozott, de hogy ne csapongjak, majd tematizálnom kell a témákat, mint napfénnyel főzés, teljes erőszakmentes létezés, az esővíz tavakban gyűjtése, politikai aktivizmus, békemissziók, zarándoklatok, ésésés..
De nekem mégsem ezen tevékenységi köreik a leginkább mérvadóak, hanem, hogy Sabine-ék, hozzám hasonlóan rájöttek, ha a legalapvetőbb emberi kapcsolatainkban hazudunk, és messzebb megyek, ha hazudunk a szexualitásban, amire a házassági szexben a hosszú évtizedek alatt van jó pár példa, létünk alapjait betegítjük meg. És onnantól hiába, teljességgel hiába építünk rá égig érő komplexumokat, nem éri meg, mert a hamis emberi kapcsolatainkra, eroszra épített világ már az ördög birodalma. És nézzünk körül, égig ér a világ..
Három és fél órán keresztül keringtünk egy kisebb csoportban Tamera területén, tényleg lenyűgöző volt, de én egyre csak türelmetlenkedtem, mert engem mégis csak egyetlen dolog érdekelt.
Mi lett a szabad szexussal, a nyitott rendszerekben élő családokkal az elmúlt években, mert azt látom, hogy minden virágzik a felszínen, de hogy vannak a párok? Mit sikerült megvalósítani az eredeti tervből, hogy végre kiszabadítsuk a szerelmet a kettő közül, a családból, hogy a szerelmet ismét közkinccsé tegyünk??
És nem hiába nem válaszolt a túrát vezető hölgy az elején, hanem megvárta, míg megérkezik a társa, aki aztán a hosszú napon ácsorgás, tárlatvezetés után csak kinyögte, hogy hát izé..sok minden változott, és az öregek ezt nem nézik feltétlen jó szemmel.
Tamerán belül is kitört a háború abban a tekintetben, hogy miután a kezdeti 8-10 fős közösség mára 150-re duzzadt, itt is mintha visszakúszott volna a védett, kiskerttel, kerítéssel védett családok mítosza.
A forradalmi, a kapcsolatok falait lebontó és ezzel a szerelmet, az eroszt szabadon engedő első forradalmi hullám leülőben, a valódi változást kikiáltó elsők mára öregek, betegek. A fiatalokból pedig meg mintha hiányozna ez az erő, és ahelyett, hogy tovább kutatnák a szabad kapcsolódás titkát, mind többet foglalkoznak politikával, ökológiával, békemissziókkal. Amire persze, hogy szükség van, de melyre, azt gondolom, sok másik közösség is létezik, és Tamerának más célkitűzései voltak.
Eléggé sokkélmény felfogni, hogy az a közösség, akiben bíztam, nem biztos, hogy létezik, hogy egyedül maradtam, illetve azzal a maroknyi emberrel, aki a legszűkebb közegem, de akik között szintén mindennap tapasztalom, hogy csak zárják vissza magukat az ismert, monogám mintába.
Én nem fogom..a fiam kérdezte is tegnap, most, hogy egy intenzív szerelmi történetben vagyok, miért nem nyugszom meg monogámul? Majdnem össze is vesztünk, mert azért ő átélt egyet és mást mellettem, és ez nem mindig volt könnyű, de legalább ő meg kell, hogy értsem..
Mert láttam, tapasztaltam, hallottam éppen eleget monogámiából.