Egyelőre még felmérhetetlen, milyen károkat okoznak a magukat ezoterikusnak, spirituálisnak, tantrikusnak, nem sorolom tovább, nevezett gittegyletek, akik azt ígérik, hogy tényleges változásokat tudnak eszközölni a testen és a lelken. S azzal kecsegtetnek, ha részt veszel a kurzuson, átadod nekem az irányítást, megveszed a könyvem, de ha csak a figyelmedet adod, megbízol bennem – hisz az is energia – megjavulsz, meggyógyulsz. Ígérnek valamit, ami nincs, a valódi gyógyulást a testben, és ezzel elvonják a figyelmet attól, hogy minden jelenségen túli önmagunkra összpontosulva felismerjük, hogy nem is vagyunk betegek.
Nem hiszek abban, aki adni és segíteni akar, az számomra inkább az ő kétségbeesett kiáltása, hogy segítségre vágyik. Annak hiszek, aki azt ígéri, hogy elveszi tőlem még ezt a keveset is, amit az enyémnek hiszek.
Igen, csakis az eltűnésben hiszek, annak, aki bevallja, üres a tenyere, nem ért az élethez, és ötlete sincs, hogy lehetne megjavítani a részeket. De közben, fel nem fogom, miként, ott érint meg, ahol már nem is létezek. Minden szerepen, történeten túl, és e benső, túlsó megérintettségnek okán felfedezek magamban illetve azon túl valakit, aki nem is hallott még sebekről, így gyógyítást sem igényel.
készül a Take a crocodile című kép, 2024, 85*85cm
A kedvencem a spiribazárban a “tantra”, aminek én is időről-időre bedőlök, pedig aztán ők a legravaszabbak, mert itt mind élvezetre vágyunk, és ezzel egy jó nagy piaci részt tömnek be összevissza ígéreteikkel. Edzem hát a gátizomzatomat, ide-oda meg amoda veszem a levegőt, visszatartom az örömöt, ha már elém siet, mert ugye a multiorgazmus a cél, mit nekem ez a sima mezei egy vagy annyi se.
Jól fogynak a könyveik, bezzeg a szépírók és a költők a jégen küzdenek. Két héttel a meghirdetett időpont előtt betelnek a kurzusok, mert mindenki érintésre és jó szóra vágyik.
Aztán egy velük eltöltött éjszaka után azt érzed, kifosztottak, mert összevissza vetették veled a levegőt, visszatartatták veled a kéjt, és végül te vagy a hibás, mert nem bírtad tovább, és csak egy sima, mindennapos orgazmusod volt, és az is csak nyúlfarknyi. Pedig ha betartottad volna az útmutatást.. Ja, és egy pillanatra sem érezted, hogy ölelésükben lett volna legalább egy kis szeretet.
Én egy szuperegyszerű, mindenféle technika nélkül szerető nő vagyok, aki tudja, a szexus úgysem viszi haza, és a teste is csak akadály a másik felé.
Ez az egész is isten igazán csak addig érdekel, amíg a két test össze nem ér. És pontosan azért, mert a szerelemnek valahol el kell férnie, és hol máshol is van annak a helye, ha nem a két szív között.
Shakti-hegy= Visegrád, 2024, 85*85cm
Tudom, ezzel a hozzáállással aláásom az klasszikus, egymásba zuhanós közösülést is, aminek simán csak az evolúció a célja, hogy sokasodjunk, és legyen ki felett uralkodni.
Ja, és a festményeimmel is csak elveszek. De a CAMOU-festményruháim viszont védenek!
Rendelési link: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=CAMOUDESIGN&set=a.762398465896521
Camou-festményruha bemutató