Tarr Béla ateizmusa kapcsán újra elgondolkodtam e fogalmon.
Ugye az „eredendő, esszenciálisan” ateista nem külső erőkben, hanem saját benső tartalékaiban bízik. Így, mint méltóság, hitelesség, emberség, alázat, segítőkészség, egyenesség, őszinteség..Szóval ezen minőségek megvalósítása, így az eredeti ember realizálása a cél.
Tehát az ateista valójában nem nyújtózkodik tovább, mint ameddig az emberi énje ér, és arra vállalkozik, hogy abból, ami van, ami az övé, hozza ki a legtöbbet. Tehát az ateista semmi más, csak Ember szeretne lenni.
És bizony ezen a ponton meghajlok előtte, és mélységesen egyetértek a terveivel, mely izmusnak Tarr Béla volt a csúcsteljesítménye. Számomra is ez az alap, és elgondolkozok azon, vajon ezen fogalmakat mennyire építettem be a rendszerembe.
A különbség köztem és egy magát megingathatatlanul ateistának nevező között, hogy míg ő ateizmusát, tehát az eredendő emberi minőségek megvalósítását – hogy abból tényleg erőt kovácsoljon az élethez – célnak, elegendőnek, én meg csupán eszköznek tekintem.
Nálam a kész, megművelt, megdolgozott ember csupán az alap, méghozzá azért, mert még négy sem voltam, amikor egyszer a tükör előtt ülve és önmagamra rákérdezve darabjaira hullott a látható világ, egyetlen pillanatra felfedte magát valami, ami sokkal lenyűgözőbb volt, mint az ember, akit láttam.
Akkor döntöttem el, egy életem, egy halálom, bizony azt, akit „láttam” megkeresem. Egy pillanatig nem gondoltam, hogy „Ő” tőlem egyetlen milliméterrel is távolabb lenne, sőt enyém lett a bizonyosság, hogy közelebb van hozzám, mint a retinám. De az egyértelművé vált egyből, az, akit a tükörben látok csak eltakarja “őt”
Ám ott akkor arra is rájöttem, azért, hogy egyszer majd igazán elinduljak annak a felfedezésére, aki tényleg vagyok, meg kell alkossak egy stabil ént, egyébként pont azon fogalmak mentén, mint melyek az ateisták fő motívumai is, mert egy egyenes, hiteles, erős énre van szükségem önmagam visszabontására. Gyenge, hazug, tolvaj embert aligha tudok komoly munkára használni.
Szóval számomra az atiezmus fogalmisága állomás önmagam felé. Na jó, önmagam isteni énje felé. Egyszerűen szeretem, szeretem ezt a szót.
Isten.
Én megtettem a lépésemet felétek, ateisták felé, ti is készek vagytok erre?