amikor az “ars poeticám”-ról kérdeznek, csak annyit szeretek mondani, naplót festek. Nos ez a kép hűen ábrázolja e folyamatot, mely az elmúlt egy hónapom esszenciájának lenyomata.
Azonban a kép története már jóval korábban elkezdődött, egészen 2011-ben, amikor is Tarr Béla A torinói lóban kimondta a férfira a végítéletet, és ezzel keresztre feszítette saját nemét. S nem várta meg, míg elsötétedik teljesen a világ, hanem még azelőtt lekapcsolta a villanyt. Ezzel a filmmel, úgy vélte, mindent elmondott az emberi fajról, innen csak ismételne, és kitette a vége, a zárva táblát.
Talán a főszereplő, Ohlsdorfer lányától – Bók Erikától – jött a kezdeményezés, nem tudom..ám történt egy napon, az elmúlt hetek egyikén, hogy a lány, felidézve kedvenc filmszerepét – mely közelebb volt hozzá, mint bármely szerepe az életben – nagymosást tartott azzal a reménnyel, hátha le tudja tisztítani azt a sok feketét a filmkockákról. Addig-addig suvickolta a tizennégy éves tekercset, vigasztalta a filmbéli, mogorva, a fájdalmát rajta megbosszuló apját, és érzékeny, mindent eltűrő önmagát, míg el nem folyt a sűrű, sötét fekete lé a mosással. Tarr Bélát pedig egyik délutáni szunyókálásából verte fel a lány nagymosása, és még félálomban megírta a forgatókönyvet.
Eközben történt, hogy a szerelmem – vagyis az a férfi, akivel ugyanazt a nevesincs semmit imádjuk, és aminek életünkkel hátteret adunk, hogy az érzékszervek számára is befogadható legyen, mert miért is lennénk szerelmesek abba, ami mulandó, egymásba, – egyik nap feladta hónapok óta tartó úszását a folyóban. Feladta, hogy a felszínen tartson egy életet, mely felett, miként sorsa felett, úgysincs hatalma, és hagyta, hogy az örvény magával ragadja a mélybe.
Tarr új filmet forgat, 84*84cm
Már én is évek óta gondolkoztam ezen a döntésen, de nem mertem abbahagyni az úszást, ami inkább kapálózás volt, de látva őt, tudatosult bennem, hogy ez lehetséges. És bátorságot merítve belőle, lemásoltam a mozdulatát.
A semmiben egymásra találó táncunkhoz házi kedvenceinktől, a sellőktől tanultuk el a lépéseket, mert ebben a mi világunk már aligha segíthet.
Mindezzel szinkronban – e hol lassan, hol meg ijesztően felgyorsult idő mögött vagy előtt – egy váratlanul az életet itthagyó fiatalt gyászoltam. Hetek óta azt álmodtam, hogy az édesanyjához rajtam keresztül szól, és azt mondja: rossz irányba nézel, Anya, fordulj hátra, mögötted vagyok, már megérkeztem a trónra.
