minden férfi-női kapcsolat Shiva és Shakti örökkön-örökké tartó nászának folytatása. Eszméletlen belegondolni abba, hogy a teremtés ily mélységében megbízott az emberi fajban, és az intim kapcsolataikon keresztül nem kisebb gyönyörűségeket, mint a világ alapzataként szunnyadó Shiva és a belőle aktivitásként felbukkanó Shakti szerelmét szerette volna több milliárd alakban megsokszorozni.
Gondolom, azt nem kell nyomatékosítani, ezen isteni minőségek násza mily makulátlan, őszinte, ártatlan, s hogy mennyire is elképzelhetetlen lenne az, hogy Shiva mondjuk hazudik Shaktinak.
Ez az őszinte, teljességel áttetsző, etikus viszony az emberi faj alapja, és Shiva és Shakti ölelésével mindenki megkapta útravalóul magában ezt az ősképet, amit kötelessége lett volna vagy lenne megvalósítani.
Így mindenki, aki elhallgat, hazudik egy emberi kapcsolatban, az valójában ezen örök nászt teszi tönkre.
A világ egyáltalán nem azért fog elpusztulni, mert szennyezzük a levegőt, meg mert valamelyik őrült majd újra ledob pár atombombát, hanem mert az egyes ember, az amúgy jóravaló tanár, szakács, tudós vagy segédmunkás, akiről a környezete úgy tartja, milyen jó ember, odahaza csak elmismásolja a dolgait.
Kettőn áll a vásár, szóval a világ állapota a férfi és a nő etikájának következménye.
Éppen ezért a legkisebb elhajlás, félrenézés, de egy ki nem mondott vágyakozás Shiváék nászát veszélyezti, mert igenis össze vagyunk kötve, és mi a megnyilvánult világ is hatunk a megnyilvánulatlanra.
És azt régóta tudjuk, a monogám kapcsolatok tele vannak ilyen kis félrenézésekkel, melyekből még a legártatlanabb is – ha el van hallgatva a szerettünk előtt – bűn. Mert attól a ponttól kezdve, hogy egymás testeit eggyé olvasztottuk, égig érő őszinteséggel tartozunk a másiknak, különben mérget öntünk annak a testébe. És ez nem játék, ezt tessék véresen komolyan venni.
A legkisebb elhallgatás is gyilkol, a gyötrelmes nőgyógyászati megbetegedések nem a kegyetlen sors művei, hanem tisztátalan kapcsolataink eredménye.
Az elmúlt két évemben megszámolhatlan alkalommal kellett nőgyógyászhoz mennem, ennek oka egy tisztátalan szerelmi kapcsolat, ahol engem is, a naivát az tartott meg, hogy hittem a másik javulásában. Aztán amikor egy ponton vérben ázva eszméletlen nagyot ordítottam, az illető úgy megijedt, hogy elszaladt.
Csak hát én ezt nem hagyom annyiban, és a világ végéig futottam érte, hogy a következményekről tájékoztassam. És ezt nem csak magamért tettem, hanem az összes elárult szerelmi viszonyért, melyeknek nem lett következménye. Sajnos nekem is egy ilyen szomorú történetet kellett magamra húzni, hogy annyira érintve legyek, hogy cselekedjek. Mert azt a szintű szennyeződést, ami az emberi viszonyainkban zajlik, nem hagyhatjuk szó nélkül, és aki itt hallgat, az bűnrészes.
Igenis, vannak egyértelmű helyzetek, amikor is rámutathatunk a másikra, te vagy a hibás. A hazudozásaiddal, az elhallgatásaiddal, a gyávaságoddal nem más, mint te szennyezted be Shakti és Shiva nászát, ami megbetegíti a női ölet.
A férfim tegnap este prezentált reakciójára, az egész helyzetet roppant rafináltan rám áthárítására igazi ördögi hadművelet, ám ez tüzelt fel igazán, hogy micsoda trükkjei vannak a “sötétségnek”. Ó, szegény, még mindig azt hiszi, van esélye?
E napi szinten millió számra ismétlődő gyalázat ellen festettem meg Shiva és Shakti nászának az összehúzogatós játékát. A kép jól mutatja, e nász újrateremtése a mi feladatunk, ami kapcsán jó ideje azt látom, ez nem fog nekünk „monogámul „ menni. Mert a monogámia nem és nem és nem bírja el az emberi természetet, erre most már volt jó pár évszázad, évezred bizonyítékunk.
Sehol nem traumatizáltuk egymást annyit emberek, mint a szerelmi kapcsolatainkban a hazudozásaink miatt, mert előbb vagy utóbb mindig van egy harmadik. Ez tény.