Éppen csak pár percet utaztak együtt, de ez a kis idő mindkettőjüknek elegendő volt ahhoz, hogy pillanatok alatt kibogozzák a hónapok óta bennük kavargó gondolatokat és a másikban meglássák legártatlanabb mivoltukat. Túl gyorsan történt minden, elfelejtettek jelmezt húzni magukra, mint a legutóbbi kapcsolataikor tették, nem ígértek semmit a másiknak, nem lódítottak égig érő érzelmeket, csak ültek egymás mellett és nézték az utat.
Aztán a lány azzal a finom, még a nőiességét nélkülöző gyengédséggel a fiú felé fordult és messzibe nyúló útként ölelte körbe őt, aki pedig a sok bezártság és szenvedés után végre útnak indulhatott. Nem a lány volt a célja, de elengedhetetlen eszköze lett ahhoz, hogy megtegye az első lépéseit.
Pár méterre ültem tőlük, amikor megérkeztek, egyből feltűnt meztelen gyönyörűségük. Őrült módon beleszerettem abba, amit láttam, a lányba és a fiúba is egyszerre, abba a neve nincs térbe, mely megjelent köztük, s vákuumként húzott magába.
