Lehet-e egyszerre két emberbe szerelmesnek lenni? Egyike a kedvenc kérdéseimnek. Növelném a számot tovább és tovább. Mert mi ez a “diszkrimináció”? Miért csak egy vagy kettő? Nem ez lenne a természetes állapot, hogy a másikban nemtől, kortól, származástól függetlenül az “aranykort” látni meg, és abba végzetes és el nem múló szerelemmel belezuhanni? Ehhez képest meg megy itt ez a lefokozottság, és állítólag választani kell..Mármint úgy tűnik. Közben meg dehogy megy..A “valóság” ahol tud, falat tör, konvenciókat tipor, szíveket szakít fel. Végzi csodálatos, végzetes munkáját.
Noha picit habos, csillámporos, olykor édeskésen hollywoodi, mégis a témája okán rendkívül felkavaró film. S talán nem is minden ponton fedi a valós eseményeket, Marston professzor sajátos szépségű, úttörő életét. Ám egyértelműen abból indul ki. Lehet, hogy a valóság még cudarabb volt, s a begyöpösödött, gyermeteg érzelmi intelligenciájú szomszédok még gonoszabbak és irigyebbek, és biztos a hosszú évek alatt ebben a hármasban is voltak vesződségek, de legalább egy időre – hisz miért is vágynánk sokkal többre – megnyílvánulhatott hármasuk szerelme. És a rendező, Angela Robinson – aki egyébként leszbikus, és valószínűleg ennek köszönhetjük a film női szerelmi vonatkozásainak részletesebb bemutatását – afféle teremtői szabadsággal elképzeli, ahogy ez a szerelmi triád megeshetett.
A film kapcsán olyan hatalmasra nyílt a szívem, vagy egyszerűen csak ott és akkor sikerült félreállnom, így nem takartam el, hogy enyém volt a világ, és szaladtam át az éjszakai városon, hogy a nekem fontosakat egybegyűjtsem.
Marston professzor két feleségével és gyerekeivel
Vannak, akik nem dobálóznak nagy szavakkal, nem csak a szájuk mondja a hangzatos igét. S ha kiejtik, hogy szeretek, komolyan is gondolják.
Szeretetük tartós, életeken át ívelő. Gyűjtögetik magukban a szerelmeket. Általuk nőnek ők is óriássá. Valódi, elsődleges természetük szerint élnek, soha egyetlen lépést onnan el nem távolodva. Ebben az esetben csak találkozások vannak, búcsúzások sosem.
Olive Byrne + Elizabeth Marston = a Marston professzor teremtette WonderWoman
S micsoda ajándéka az életnek, ha az ilyen ember szerelmei egymást is megszeretik. Egyszer csak több lesz a szív, nagyobbak annak lángjai, így esélyünk van a közelükben annyira megperzselődni, hogy porrá is éghetünk… És itt a vége fuss el véle. Noha tudom, az igazi megvalósítására nincsen recept, csak égigérő próbálkozásaink vannak..
Hiszem a sokak szerelmét, és hiszem a kettőét is, nem teszek különbséget. S ha akar, jelenjen meg egy időben több formán felcsillanva. Hadd ne kelljen választani, mert nem tudok. Hányszor is voltam abban a helyzetben, hogy a világ döntésre kényszerített. Jobbra vagy balra kellett volna indulni, én meg mozdulni sem tudtam. Hova is mennék, a legjobb helyen vagyok magamban születésemtől fogva, csak el ne higgyem a világnak, melyben gyakran csak a saját kétségeim nőttek hatalmassá és visszhangozták nekem, ahogy állítólag az élet akarja. Éles döntések és határozatok mentén. Sosem ment. Csak és kizárólag egyetlen témában tudtam szilárd döntést hozni, minden más az megesett.
Egyfajta próbálkozás történik a vásznon. A szerelem keresi szállását magának e világban.. Afféle vázlat sejlik fel egy hőn áhított álom megvalósítására. S ha a mozinak sikerült egy állítólag megtörtént eset kapcsán, nekünk miért ne sikerülhetne.
teljes film itt: Marston professzor és a csodanők