Legutoljára abban a két évig tartó szerelemnek álcázott, egymás felsebzésében éreztem magam gyötrelmesen egyedül, ahonnan – mert szerintem a végtelenségig tudtam volna várni, hogy a másikból ne csak egy szerep, hanem önmaga is megérkezzen – képtelen voltam önerőből elindulni. Segítséget kellett hát kérnem ahhoz, hogy kitessékeljenek.

Azóta kicsike szobában lakom, hol a folyónál, hol a tónál vagy a hegyen. Bútorom kevés van, csak egy festőállványom, ajtómat leszereltem. Reggeltől estig és estétől reggelig álmodom az életem, nem tudom, hol kezdődik a nappal és mikor öleli át az éjszaka. Ágyra így nincs is szükségem.

Egy hétig festek egy képet, majd ugyanennyi ideig akasztom a falamra, mielőtt teljesen elfelejtem. Írni lejárok a vizekhez, hol az álló hol pedig a torkolata felé siető hullámaira jegyzetelek, hogy sose tudjam visszaolvasni, amit leírtam.

Csak a teljes egyedüllét oldotta fel az évekig a kapcsolataimban rám nehezedő magányosságot. Minden emberi együttlét az életben való találkozás lehetetlenségére emlékeztetett. Idebenn, a kis szobámban aztán e társtalanságot, mintha én lennék az, ketté majd hárommá vágtam, így született meg történetem legszebb szerelmes párja, majd triádja.

Éljen a többszerelműség szabadsága.

(a képre írt szöveg részlet az Álomjátékból, íme eredetiben és a fordítás:

Allt kan ske, allt är möjligt och sannolikt. Tid och rum existera icke; på en obetydlig verklighetsgrund spinner inbillningen ut och väver nya mönster; en blandning av minnen, upplevelser, fria påhitt, orimligheter och improvisationer. Personerna klyvas, fördubblas, dubbleras, dunsta av, förtätas, flyta ut, samlas. Men ett medvetande står över alla, det är drömmarens..

Minden megtörténhet, minden lehetséges és valószerű. Idő és tér nem létezik; valamilyen jelentéktelen valóságtöredéktől elrugaszkodva a képzelet kibomlik, és emlékek, élmények, kósza ötletek, képtelenségek és rögtönzések szálait összesodorva új szövetet sző. A szereplők széthasadnak, kettéosztódnak, megkettőződnek, elpárolognak, összesűrűsödnek, szétáradnak, egyesülnek. Egyetlen öntudat azonban föléjük emelkedik: az álmodóé.