Talán a valahova tartozás égető vágya hat át szilveszter éjfélkor, vagy simán csak a szokás, hisz a szocializmusban eltöltött gyerekkor predesztinált arra, hogy újév beköszöntekor himnuszt hallgassak. Ilyenkor romantikusan elképzelem azt, hogy minden szerettemmel téren és időn túl együtt vagyok, mert ők is ugyanezt teszik. Magyaros dolog ez a himnuszhallgatás, tudom, hiába kérdezem a külföldi ismerősöket, nem ismerik.
Egy kövön ültem éjfélkor, siettem otthagyni a bulit, majd a családot is, szigorúan kértem, éjfélkor hagyjanak. Ez számomra az év legérzékenyebb, legéteribb pillanata, amikor is meghal a múlt év és helyén, abban a másodpercben egy új születik.
A kabátomba kapaszkodva hallgatom a gongütéseket, igen, emiatt még itt a pusztában is bekapcsoltam a Bartók rádiót. De persze nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy az ember belecsússzon valami édesded, álságos újévi köszöntésbe. De a Himnuszért és a Szózatért hálás vagyok, amit aztán mindig a telefonomra letöltött Örömóda old fel.
Becsukom a szemem, iszonyatosan izgulok, anyámat képzelem oda, és azt az ölelését, amit sosem kaptam meg, míg teste volt, azóta viszont annál inkább, és lélegzet-visszafojtva lépek át az újba.
“Megállok” a régi és az új közötti tört pillanatban, ami az időből nézve nem is létezik. A két szívdobbanás vagy lélegzetvétel között, ahol egyedül igazi vagyok.
A személyes rész a himnusz, az én, a balsors, a gyötrelem, az emberi lét, milyen jól is mintázza ezt a nemzeti dalunk. Igenis, jólesik a magyar himnusszal nem átverve lenni, végre valami az életben, ami nem hazudik talmi boldogságot. Amit aztán elmélyít a Szózat, ami még mélyebbre száll alá a személy, a kettétörtség nyomorult bugyraiba.
Ez az első burok, a legszűkebb, az én, amire aztán gyorsan felveszek egy tágasabbat. Az európai himnusz nem is tud a balsorsról, micsoda egy pompázatos ötlet volt “Mutter-Europát” ezzel a komolyzenei darabbal támasztani meg.
De még Európa sem az egész, és további zenéket hallgatok, melyek egy nagyobb, egy szélesebb, egy már személytelenebb énnek a dallamai, itt is van egy kedvencem, egy nagyon titkos, majd végül feloldom az egészet a csendben.
Aztán visszalopakodok a házba, és csak reménykedem, hogy a fiúk már lementek a partra, és ott üvöltenek bele az újévbe, és engem békén hagynak az ünnepemmel.
Mert az újévbe való átlépést, ami nálam szigorúan teljesen józanul megy, tejes teát kortyolgattam a flakonomból csak, nem maszatolhatom be senkivel.
Még magammal sem.