(előhang: Mintha az utolsó nagy felvonásra készültek volna annyi elrontott történet után. Úgy hitték, ismerik a férfi-női együttlét összes csapdáját és nem mertek addig elindulni, amíg előre át nem beszélték, melyik szakaszon szükséges a fokozott elővigyázatosság. Tudták, az élet úgyis közéjük fog állni, vágyat kínál, birtokos jelzőkkel köt gúzsba, valakinek a valamije, felesége, barátnője, szeretője leszünk. Éppen ezért előre, egy elképzelt párkapcsolati törvénykönyvbe vésték a szabályaikat, mely szerint lehet szabadon szeretni, más után vágyakozni, másik formában is imádni az életet formáló ismeretlent. Még mielőtt magunkra zárták volna a monogámia ajtaját, mint ahogy ezt nagy szerelem idején mindig tesszük, gyorsan kitámasztották azt, a kulcsot jó messze dobták, hogy esélyünk se legyen megtalálni.)
Hetekig nem jöttem rá, milyen hangot is hallok sétáim alatt. Néha azt hittem, kisgyerek sír vagy macskák élik nászukat, mígnem észrevettem az egyik kerítésen két kis lyukat és bekukucskáltam ott. Vagy tíz páva sétált odabenn nagy peckesen, s volt közöttük kettő, melyek mindig párban jártak. Folyton civakodtak, csipdesték a másikat és a visításuk hangosabb volt a többinél.
A hím szerelmi lázában sok mindent megígért, góliátnak képzelte magát, s azt hitte, képes lesz túlnőni önmagán. Még annak a reménye is felsejlett, hogy letérhet arról a pályáról, melyet sorsa rajzolt elé, hisz a szerelem, mint nem e világi vendég időszakosan képes felülírni a végzetet, és kirántani minket kötött történetünkből. De sajnos sosem tudott sokáig maradni, és maga után feltúrt utakat, felborított történeteket hagyott.
Képzeletben lehúztam róluk a pulóvereiket, először a jobb oldalit fosztottam meg méregzöld, szerelemféltésből és ragaszkodásból varrt mezétől, mely aztán a szerelemnek hitt érzései elmúltával védekezéssé és bosszúvá változott. A másikról pedig az összes sárgává savanyodott aggodalmat és félelmet vettem le, mindazt a rájuk nőtt kínt, melyen keresztül lehetetlen volt, hogy találkozzanak.
Ekkor kezdődött el valóban a történetünk.