Imádok vérezni, ha lehetne, halálomig menstruálnék, a bennem is hullámzó vörös folyó a bizonyítéka annak, hogy egy női sorsközösség részese vagyok. Most azonban nagyon sok vért vesztettem megint, (már átéltem ilyet januárban, az volt ennek a színdarabnak az első része..)és nem örültem annak, aminek amúgy nagyon szoktam. Tudom, a menopauza, ami még el sem kezdődött igazán, de hívjuk így.. Tudom, a világnak mindenre van egy pontos(?) válasza. Hetek óta én is bújom a biológia tankönyvet, hogy értsem, mi zajlik a méhemben. Mert eddig csak csodáltam, hogy minden hónapban, a Holddal együtt körbetáncoljuk a Napot, egyre csak azt ünnepeltem, hogy nő vagyok, hogy méhem van, hogy számomra is kiismerhetetlen mélységű titkom van, de most meg kell tanuljam azt, hogy néz ki ez az anyag oldaláról..
Fájdalmasan borzalmasan gyönyörű nyár. Teljes offenzíva zajlik a személyem ellen. Hetek óta úgy érzem magam, mintha nyársra fűzve sülnék egy hatalmas tűz felett, hogy végre valahára én is tűzzé legyek. A vér a folyékony tűz, ami nem csak kívülről éget, belülről is.
Hetek óta azon a tájon sétálok keresztül egyedül, ahol legutóbb a szerelmemmel jártam. Abban az ágyban alszom, ahol vele, annak a dézsának a vizéből mosdom, ahol tavaly még együtt örültünk, hogy milyen jó, hogy télen ennyit esett, van vízünk, az a cica bújik hozzám, aki közénk fekve dorombolt..Azt hittem, hogy „erős” leszek végigcsinálni ezt az utazást egyedül. Hát nem vagyok erős. Vagyis én igen, de a testem a lelkem hetek óta vérzik, olyan mintha egy „életek óta tartó” szerelmi történetet vérezne ki éppen belőlem. Az a képzet, hogy a szerelem kívül van.
Ennek ellenére nem és nem és nem tudok elengedni, ötvénkét év alatt nem tanultam meg a leckét, és most a sorsom kényszerít rá..és még neki sincs hatalma a csökönyösségem felett.
Valaki bennem mégis mindent visszatart, így a méhnyálkahártya nem tud egészében leszakadni, mert lényegében csak mintha a szövetek dörzsölődnének egymáshoz. Folyamatos benső súrlódás ez, de nem leválás. A személy tudja, hogy nincs tovább, miközben az isteni én meg nem is érti, kitől és miért akarok elválni, hisz a szerelem örök.
Tegnap kerestem egy nőgyógyászt, nem könnyű azt itt délen, az első augusztus 26-ra akart időpontot adni, de hát addig talán nem kéne kockáztatni vérveszteség esetén.. Aztán mégis szerencsém volt, egy másikkal, egy német Fachärztinnel.
A testem már jó kezekben van, megvizsgáltak, és ha nem tudnám, milyen tájon haladok éppen át, akkor én is letudnám az egészet azzal, hogy menopauza, és az ilyen.
Pedig ez nem (csak) az, tudom, érzem..a hormonjaim még egy negyvenéves szintjén vannak, a petefészek sem sejteti azt, hogy le akar állni, ezt még a műszerek is kimutatták.
2022, 84*84cm
Csak én tudom, hogy a Szerelem csatája ez bennem és általam ezzel a jelenségvilággal, a isteni és a személyes harca, mely elől nem tudok sehova sem menekülni, mert közelebb van hozzám, mint a lélegzetem.
Ettől függetlenül elkezdem a kúrát, a testemre vigyázok, neki most védelem kell, hogy én még nagyobb erővel folytassam a csatát, ahol a Szerelemnek győznie kell.