Ebben a teljesen anyaggá vált, lealjasodott korban rendkívül nehéz helyzete van annak, aki a szerelemről akar beszélni. Annak, aki semmi másra nem vágyik, minthogy az élet egyetlen, nem e világi jelenségéről leporolja az évezredeket, és visszahelyezze a fogalmat, az érzést annak eredeti rangjára.
Tíz éve lesz az idén, amikor egy találkozáskor tudatosult bennem, hogy semmi közöm a szerelemhez, s abban a pillanatban kell elkezdenem gyanakodni, amikor a másik kijelenti, hogy szerelmes “belém”. Hisz a szerelem egy idegen, mégis nagyon közeli világból megjelenő önkényes jelenség, mely azért jött, hogy hátraarcba fordítson, s a másik arcán át először tükörbe nézzek..
S melynek forrását visszakövetve legfontosabb kérdésünkre – ki vagyok én a valóságban? – is választ kapunk. Mindez nem logikus, nem kimondható, fel sem fogható, és nagyon félelmetes, hisz az addig ismert én eltűnik a válaszban. Az elmúlt évtizedem ezen kérdéskör kutatásáról szólt, mely miatt a legvadabb, legabszurdabb kapcsolatokon át rángattam magam. De hát tudtam, ezen jelenséget csakis egy másik emberen – mint felületen felragyogva -lehet felismerni.
Jó ideig teljes volt az értetlenség a férfiakban, és a legfájdalmasabb módokon sérültem én is, de csakis azért, mert a meg nem értettség okán elbizonytalanodtam az igazamban, és hagytam, hogy legyőzzön a kettétört világ, és annak oktondi kiszolgálói. Letiltottak, elhagytak, kiirtottak, hisz kinek kell egy olyan nő, aki a klasszikus – durr bele, egymásba hatolós, tartsuk fenn az evolúciót, élvezkedjünk – szexus nélküli szerelemről kampányol, ráadásul az elején kijelenti, bocs, de nem beléd vagyok szerelmes, hanem a legintenzívebb kutatást végzem melletted.
Aztán egy éve elég lett a bizonytalanságomból, és amikor a szerelem megkegyelmezett, és egy új, az eddigieknél még abszurdabb helyzetben fedte fel magát- egy ingatlanoson, aki miatt még víkendházat is vettem, akit azóta egyedül “nevelek” – megszólalt bennem a vészcsengő, elég és elég. Ki kell állnom a szerelemért, nem mocskolódhatok tovább én sem a testiséggel átszőtt, romantikus, jövő-menő érzelemmé degradált élményben, mert ugye aki ennyit turkál a szarban, az maga is az lesz. És eldöntöttem, a lehetőségeimmel, képességeimmel ki kell mentsem a szerelmet a jelenségek közül.
Ekkor döbbentem rá, mekkora anyagot is gyűjtettem e témában a legutolsó, piroskás könyvem óta.
Nyolc éve, hogy megjelent a kötet, amit Anyám távozásával zártam, és fedeztem fel a halálában a legnagyobb szerelmet, ecsettel, selymen, aprólékos mozdulatokkal mosom le a szerelemről a világ rátapasztotta piszkot.
És úgy tűnik, mégis van abban valami, hogy a hasonló hasonlót vonz, mert ebben a határozott döntésemben először születtek meg olyan találkozóim, ahol végre értő fülekre és érző szívekre leltem, ahol végre verbalizálni, definiálni tudtuk közös erővel e nem e világi erőt.
Csonka Liberta – első női szerelmem – ágyán feküdve döntöttem el, Liberta javaslatára, hogy könyvvé rendezem az elmúlt időszak képeit, hogy annak bemutatóin keresztül végre alibink legyen e téma köré beszélgetéseket szervezni, és együtt megmártózni a szerelemben.
Mert a szerelem nem magánügyünk, sőt nem is igazán a kettő közé zárt aktus, ennek mentén “kampányolok” poliamoria témában, ami szintén a lebutult tömeg kezébe került, úgyhogy van dolgom bőven.
A szerelem valójában a legnemesebb “gruppen”, ez a minket itt tartó, erővel feltöltő egyetlen hatalom, a szerelem az isten, az önvaló, aminek eredeti pompájában még semmilyen köze nincs a szexushoz.
A testiség hiábavaló próbálkozásunk gyönyörűségének befogadására. De valahol le kell vezessük abbéli kétségbeesésüket, hogy sosem lehet a miénk, embereké, mégis a legközelebb van hozzánk, így szerelmesen leggyakrabban mégis egymásba zuhanunk.
Ezen az esten szavainkkal éppen csak elkezdtük körbetáncolni a szerelmet, és ebbe körtáncba behívni a többieket is. Remélem, hogy ez a beszélgetés csak a kezdet. Persze, hogy az, mert az est óta még intenzívebbek a hangüzeneteink Libertával, mert testben találkozni nem tudunk mindennap.
Természetesen az, akinek kezében tartja a könyvet, jobban tud követni minket.
(igen, ez a reklám helye, kinek postázzak könyvet? mert abba írok is, amúgy boltban is vásárolható, köszönhetően a Scolar Kiadó támogató és megtartó erejének!!)