Medúza szépségének Poszeidon sem tudott ellenállni, s vágyain uralkodni nem tudván Athéné templomában megbecstelenítette. De az istennő ahelyett, hogy a tenger urát bűntette volna gazságáért, Medúzán élte ki irigységét és féltékenységét,ezért elcsúfította a lány arcát, majd a fejére kígyópártát tett. Ez az elaljasodás, a nők közötti szövetség felbomlásának kezdete.
Ám az egyetlen halandó Gorgó-lánynak szerencséje volt, mert kiveszett belőle az istenek önteltsége, hamar felismerte, bosszújával mit sem ér, és a rajta elkövetett igazságtalanságra öleléssel és szerelemmel válaszolt. Perzselő érintésének híre járt, hisz a hozzá érkezőket gyönyörükön keresztül közvetlen szívükbe vezette. Minden egyes férfit, mint a teremtő testet öltését fogadta vissza magába, míg számtalan ölelkezéséből lánya fogant.
Az angyal Medúzát is meglátogatta álmában, és elárulta neki, hogy női megváltót hord a szíve alatt, aki azzal szabadítja meg az embert bűntől, hogy eredendő szerelemtermészetére emlékezteti. Ám, hogy hatalmas feladatát be tudja tölteni, jó ideig még csak tudnia sem szabad e kettétört világról. Így az anya, míg csak tehette tenyerével óvta a kislányt.
Medúza akaratlanul vált szobrásszá, hisz Athéné átka miatt pillantása kővé változtatta azokat, akik ránéztek. Nagy vágya volt, hogy mielőtt sorsa beteljesedik – és a férfiasságában sértett Poszeidon bosszúból lefejezi -, lányának állíthassa ki legszebb alkotását. A május végén nyíló himalájai kék pipacsok tanúként őrzik e tárlatot.
A szobor megmintázásához olyan párt választott, akik emlékeznek a szerelem eredeti természetére, mely teljességében addig van jelen az életben, míg a testek szenvedélyesen egymásba nem zuhannak.
Állhatatosságukkal azt bizonyították, hogy a szerelem többet ért számukra, mint a vágyaik.
