Klassz azért ez, az én valószerűtlen filmem feljegyezve festményekre. Kedvem szerint elővehetem. A tavalyi, 2015-ös év lezárt és kész. Előre és hárta pörgethetem, megállíthatom, ha egyes pillanatainál időzni szeretnék.
Kezdjük most mégis szépen az elején 2015 fagyos januárjánál. Fáztam már nagyon..
..azt hittem, valaki ölel, aztán kiderült nincs itt senki, csak a pingvinek vigyázzák a zord télben, ahogy magamat ölelem. Mondjuk ez sem rossz, talán jobb is, mint az eredetileg elképzelt kép
Majd január végével érkezett meg a remény. Nem értettem, mi történik, csak azt észleltem, festés közben megégetnek az amazonok. Térdre kellett rogynom, majd a kezeimet is letenni a földre, mert szédültem nagyon. Szerelmet égettek belém az Amazonas folyóból felbukkanó amazonok.
Próbáltam magam megmutatni a szerelmemnek, hadd lássa mind jobban, hova is ugrik fejest. De nagy móka lett csak az egészből, miközben a jelmezeket vagdostam ki magamnak papírból. Egyik sem illet rám.
Leugrottak a vonat tetejéről, ahol már mióta mindenki egy szokott, jól begyakorolt mozdulatsor mentén haladt. Az asszimmetrikus a szimmetrikust kapta el, és vitte be a táncparkett közepébe. Mi lesz ebből? Nem fog nagyon fájni, hogy a tőlem legtávolabbi ponttal táncolok? Hogy fogok szót érteni vele? Lesz-e egyetlen hasonló mozdulatunk?
Mielőtt teljesen belealudtam volna a hóvirágos márciusba, gyorsan felráztam magam, és kérlelve kértem az összes buborékot, hogy pukkadjon minél előbb szét. Így ünnepeltem a Valentin napot.