léteznek az időt megállító, a teret és benne a személyt demisztifikáló/leleplező élmények, melyek átélésekor “vizesek” leszünk, és utána jó ideig nem is száradunk meg. Ha szerencsénk van, az élmény, egyszer és mindenkorra eltünteni a személyes én képzetét, de ez ritka. Általában visszatérünk, megszáradunk, és vágyjunk az újabb élményt. Javarészt ezzel a vágyakozással telik el az életünk. Fényoszloptól fényoszlopig élünk, mígnem egyszer bele nem halunk egy ilyen találkozásba..
Már eleve “vizesen” mentem arra az estre, ahol Csonka Liberta bemutatta a videóját.
https://www.bing.com/videos/riverview/relatedvideo?q=not+afraid+liberta+budapest+spotify&mid=F04477A5CBADCAFB4BFDF04477A5CBADCAFB4BFD&mcid=83FBE83977C944F8A437A6259F07734F&FORM=VIRE&fbclid=IwY2xjawJBhwFleHRuA2FlbQIxMAABHZf2twH-aLqaJLsDSpxDfHXa4eOIdh8NHmGwxBEDMPE3FYNOGVqEmHepOw_aem_NbKXsjiMavMau6sVy7G9KA
Fogalmam sem volt, mire számíthatok, zavarban voltam Liberta helyett is. De már eleve túlérzékeny, túlsok, túlszép, túl túl.. voltam aznap este. Szerelmes, gyötrelmes, mélységesen emberséges. Vacogva szedtem hát a lábaimat, mert ugye “vizes” voltam, és ölelésre vágytam. Nem is feltétlen fizikaira, mert a testem az gyakran egy ponton túl akadályozza, hogy a másikhoz közel kerüljek.
Liberta estjét Berni fotói nyitották, és én csak ültem és ámultam. Fényképek voltak ezek arról a tájról, ahol jómagam is vizes lettem.
A képeken meztelen nők sokasága, mellek, vállak, ölek, szemek, karok, melyek, mint kirakós végre összeállnak egy képpé. Nem is láttam, ki hol kezdődik, és hol végződik, de végre – legalább ezeken a fotókon – a világ úgy volt jelen, ahogy elképzelték, ahogy megtervezték, és amiből semmit sem valósítottunk meg, és ami miatt épp lejár az ideje az emberi fajnak. Pedig így is lehetett volna, ilyen egymást megtartó ölelésben. Így, én nélkül, a másikban létezve, abban feloldódva, a szexust nemeken túl szentséggé emelve, egymást érintve, sírva, csókolva, lehelve.
És elképesztően fájt belátni, hogy nem sikerült. Hogy – hiába szépíteni – csődöt mondtunk emberi faj, mert komolyan vettük az ént, mint a legnagyobb átverést, mert hitelt adtunk valaminek, ami nincs is. És hitelt adunk most is. Hiába erőlködök itt egyedül, hiába hirdetem a “poliamoriát”, ledönt az álságos monogám rezsim, ami a legördögibb számot, a kettő ültette a trónra. Fu, de mennyire is unom a párokat, magamat is unom, mikor párba állok, éppen ezért a szerelmemmel a legnagyobb láz idején is csajozni, pasizni járok. Csak komolyan ne vegyem már magam, én, én, pökhendi kis pojáca, hogy megtaláltam a hiányzó részemet.
Nincs pár, közösség van, puzzledarabokká tört nagy kép van, úgy mint Berni fotóin.
Úgyhogy mondok egy tippet, itt a végére.. Ne nagyon reménykedjetek, innen ezt már nem ússzuk meg, most már csak egy esélyünk van, hogy csökkentsük a pánikot, ha tényleg utolér a baj, mert ugye 2030-ra már négyszer kevesebb víz lesz a Földön, mint amire szükségünk van, és ennek ellenére az emberiség 99,9%-a a homokba dugja a fejét. El fognak minket szépen hajtani innen, mert dölyfös énként a személyt istenítettük Isten helyett. Szóval szembenézve a realitással egy tippem maradt még. Ez pedig az, amit Berni is lefotóz, amit a fényképeivel felvázol nekünk. Így együtt, egyként, ölelésben, körtáncban várni a végére.
És még valami, mert hiába gyönyörű ez a sok nő, nekem még mindig gyanúsak. Mert sajnos hiába imádjuk egymást békeidőben, folyóparton, napfelkeltében, bizony tyúkok leszünk mind, és egymásba vájjuk a csőrünket, ha megjelenik egy kakas. Bizony az a borzalmas nagy tény, hogy engem több nő bántott féltékenységből, irigységből, ha feltűnt a másik nem, mint a férfiak. Kíváncsi lennék, mivé lenne az idill e képeken, ha megjelenni a hím ő, Ő, az istenünk földi tükörképe, mert nekünk nőknek még mindig a férfi az.
(( van még valami, amiről szólnom kell, lányok, asszonyok, ne tetováljátok tovább magatokat, és a hosszú színes műköröm sem szép, ki kell mondjam, közönséges dolgok ezek. Viszont gyönyörű a narancsbőr, a lógó mell, a kis mell, a széles csipő, a vastag comb, és párnák a derékon, és gyönyörű a kiálló csont is, mert természetes))