by Somogyi Réka | Nov 24, 2023 | 2023 - festmények
Történetem legveszedelmesebb találkozása volt, rettentő ragadozóként ugrott rám egy teljességgel kiszámíthatatlan pillanatban, és borította fel az összes díszletét annak a színpadnak, melyen akkortájt adtam elő kétségbeesett szerepem. Húszéves voltam, törékeny és...
by Somogyi Réka | Nov 24, 2023 | Facebooknapló
Jó ideje azt érzem, ebben az alakban, egyáltalán az anyagban lehetetlen beteljesíteni a küldetésemet. Amit az ember e formában megtehetett, azzal készen van, és éppen a személy az, aki megakadályozza abban, hogy célját elérje, ami valódiságának realizálása minden...
by Somogyi Réka | Nov 20, 2023 | Facebooknapló
A boldogságot keressük itt mind, akit meg úgy hívnak, hogy “isten”, és állítólag közelebb van hozzánk, mint a saját lélegzetünk. Persze, persze, ezt az istent gyűjtőnévként használom, ami összefog egy csomó másik szót. Hisz ha azt írnám helyette, hogy én,...
by Somogyi Réka | Nov 18, 2023 | Poliamoria
Aki poliamor nem érzelmek feletti szuperember, ugyanúgy csetlik-botik, mint bárki más, sérül és vérzik is. Talán csak abban áll a szuperképessége, hogy akar és tud is az érzelmeiről szeretteinek mesélni. Soha annyit egyébként nem beszélgettünk az életben, mint...
by Somogyi Réka | Nov 18, 2023 | Poliamoria
Az egyszerűség kedvéért poliamornak – többszerelmű – nevezem azt a létezési minőséget, amiben egyedül el tudom képzelni ezt a maradék időt, ami még hátravan. És azzal is tisztában vagyok, mi minden félreértés tapad ehhez a fogalomhoz. Az elmúlt hat évben,...
by Somogyi Réka | Nov 18, 2023 | Poliamoria
*** A POLIAMORIA NEM AZ EMBERÉ A TÖBBSZEREMŰSÉG LEHETETELEN GYÖNYÖRŰSÉGÉRŐL*** A poliamoria, miként az “önvaló” nem emberi tényező, az egészet nem birtokolhatja a személyes. Ami nem azt jelenti, hogy ne létezne poliamoria, csak az van, mint ahogy csak az...
by Somogyi Réka | Nov 16, 2023 | Művészeti írások
https://mucsarnok.hu/kiallitasok/kiallitasok.php?mid=3oXHyLMel5h1YMFHTQ1GLz Bravó, sikerült apró darabjaira zúzni a képet, több száz év festészete után az egyik őrült agymenéseit ünnepelve mára tényleg táncot járhatunk a romok felett. És agyonművelt, jó beszédű...
by Somogyi Réka | Nov 14, 2023 | 2023 - festmények
Sérüléseink, csalódásaink, rettentő kínjaink talán jó okkal történnek velünk, hogy a legutolsó reményünket is magunk mögött hagyjuk azzal kapcsolatban, hogy létezik bármi is ebben a világban, amitől valóban boldogok lehetünk. Az út lényegében, ha jól haladunk,...
by Somogyi Réka | Nov 2, 2023 | Facebooknapló
(sokadik éve foglalkozom a szerelem, mint az önkutatás legveszélyesebb útja témával, sokszor írtam róla, most megint, ez is töredékes, de amíg nem tudom kimondani és lefesteni egészében, addig, jegyzetelek. A képek is jegyzetek) Noha a világ mindent megtett, hogy a...
by Somogyi Réka | Nov 1, 2023 | Facebooknapló
Mikor néhai szeretteimet haldoklásukkor kísértem, még az utolsó napokban is feltűnt, hogy noha a legtöbb sajátosságuk, képességük már a túlparton van, de a vágy, mint legutolsó társ, egészen a szakadékig kísérte őket. Sok mindent láttam és hallottam akkor..szerelmes,...
by Somogyi Réka | Oct 22, 2023 | Festményruhák
Végül is a legőrültebb kísérletbe kezdtem ezekkel a képekkel és a melléjük szőtt írásokkal, melyeket most már – köszönettel a CAMOU-nak, – magunkra is ölthetünk, mert a cél az, ahogy Jung is megírta, hajlandó vagyok-e történelmietlenné válni, és ezzel...
by Somogyi Réka | Oct 21, 2023 | Facebooknapló
Most, hogy már egyre többen tudjuk, mert közkinccsé lett az Igazságról szóló tudás, hogy csak múló betegségként jelent meg rajtunk a test, és eredeti pompánkban a mindent betöltő és megtartó szerelem vagyunk, akár el is kezdhetnénk beszélgetni. Ám sajnos, hiába kapta...
by Somogyi Réka | Oct 19, 2023 | 2023 - festmények
Jézus a valódi én jelképe, akire azért van szükségünk, mert míg testi valónkkal azonosulunk, képtelenek vagyunk eredeti lényünket felfogni. Küldöttek kellenek, akik fellebbentik előttünk a titkot. Az isteni fiú attól a rettentő önteltségtől vált meg, melyet azzal...
by Somogyi Réka | Oct 15, 2023 | Festményruhák
Amikor húszévesen egyetlen pillanat alatt kettészakadt előttem a világ valóságát elfedő vászon, és egy éjszakám volt, hogy eldönthettem, a végső feketét választom vagy még egy kicsit az abból káprázatként felbukkanó világot, másnap ébredéskor őrült módon rajzolni...
