by Somogyi Réka | Apr 9, 2018 | Nekrológ és halál
Szia Nelly, lenyűgöző voltál. Végigélni egy majdnem huszadik századot, annak összes kínkeservét testközelből ismerni, majd a személyes történetben is megannyi érthetetlen és korai veszteség, ’58-ban megpecsételődött anyai sorsod, majd férjed is idejekorán...
by Somogyi Réka | Mar 28, 2018 | 2018 - festmények
Megkérték a kezem, 3 éve volt, ja mert nem volt elég egyszer, sőt úgy, hogy még el sem váltam az elsőtől, és nem is fogok. Mert ugye itt az életben csak találkozni vagyok hajlandó, és búcsúzzon az, aki délibábokat kerget, de az nem én. Megkérték a kezem, de tanulva...
by Somogyi Réka | Mar 27, 2018 | Írások az út mentén
Március 25-én nyílt meg a Nyitott Műhelyben Makhult Gabi: Ráközelítés az óceánra c. kiállítása, így meséltem előtte: Legnagyobb reményem, hogy létezik-e olyan folyó, melynek összes cseppje egyszer az óceánba ér. És onnantól más feladata nem marad, mint egész lényét a...
by Somogyi Réka | Mar 21, 2018 | 2018 - festmények
A lazacok a folyásiránnyal ellentétes mozgását vágytam utánozni, és eszemben sem volt útközben Ámor nyilaitól megvédenem magamat. Hagytam, hadd használjanak céltáblájuknak. Akartam az alázuhanást, az önmegadást. Lődözzenek hát és győzzetek felettem. Magamtól...
by Somogyi Réka | Mar 10, 2018 | Könyvajánló
Számomra az első szent pillanatban, hogy ebben az emberi testben megpillantottam Ramana Maharshi arcát, 2006 kora tavasza volt, talán épp 10-e, mint ma, még azelőtt, hogy egyetlen gondolat is felbukkant volna bennem, “tudtam”, hogy megérkeztem. A folyót...
by Somogyi Réka | Mar 9, 2018 | 2018 - festmények
Több zsáknyi lilahagymát hámozok, a kedvenc színemben is gyönyörködhetek, míg dolgozok. A lilahagyma nem csípi annyira a szemem, így a könnyeim sem takarják el előlem a hagyma közepét. Noha lassan már mozgatni sem tudtam a kezeim, mégis minden egyes...
by Somogyi Réka | Feb 25, 2018 | Rólam írták
Elhangzott a fonyódi Feng Shui Galériában, 2018. január 26-án Évekkel ezelőtt fölhívott telefonon az azóta sajnos már elhunyt balatonfüredi városi könyvtár igazgatónője, hogy vendégül fognak látni egy ifjú hölgyet, aki selyemképeket fest: vezessem le a vele való...
by Somogyi Réka | Feb 20, 2018 | 2018 - festmények
Édes Balaton, mindig is láttam rajtad, mennyire szomorú vagy. Hiába ültem le sima tükrű partodra, nem hittem a nyugalmadnak. Dühödnek, sötétzölddé vált tomboló viharaidnak annál inkább. Mintha a könnycseppek tava lennél, a fel nem oldott bánat nagy vize. Hallottam ...
by Somogyi Réka | Feb 11, 2018 | Művészeti írások
A koromfekete semmire tapadni, a látható, kimondható, eltáncolható világ pereméig érni el. Neki neki nekifeszülni, teljes testtel.. Csakis ebben a tökéletes lemeztelenedésben, ebben a kétségbeeséseken túli önfeladásban van remény társra lelni, ennél előbb csak...
by Somogyi Réka | Jan 28, 2018 | 2018 - festmények
Évezredek óta állt ott megkövülve, pedig sosem volt jó tartópillér, két lábon állva mindig is billegett. Egyszer eszébe jutott, hogy még azelőtt, hogy kariatida lett kislányként sokat állt fejen, néha fél órákra is így maradt, ilyenkor észre sem vette, hogy múlnak a...
by Somogyi Réka | Dec 27, 2017 | Írások az út mentén
János, aki kórház vagy meg szent is, segíts, könyörülj rajtunk! Oltalmazd, vedd védelmed alá az a sok-sok beteget, aki falaid között szenved épp. Találj ki valamit, súgj nekik, hogy kibírják, nem baj, ha nem hallom titkodat, de segíts abban, hogy az emberi élet a...
by Somogyi Réka | Nov 30, 2017 | 2017 - festmények
Biztos mindenki őriz magában képeket arról a tájról, amelybe belesimulna. Ahol lenne fű, fa, virág, Egy hely, ahová nem szabadna elutaznia, mert képzelete szépségét sosem fogja felülmúlni az, ami abból megjelenik. Nálam e táj kék és sárga, nyáron vakítóan világos,...
by Somogyi Réka | Nov 22, 2017 | 2017 - festmények
Útjaim végén, minden ígéreten, reményen és örömön túl eljutottam közös alapunkig, a fájdalomig, oda, ahol egyedül rokonok vagyunk emberek. A lángoló kín és a gyötrelem, mint legutolsó jármű vitt tovább a teljes feladáshoz, ahonnan már csak elrugaszkodni...
by Somogyi Réka | Nov 17, 2017 | 2017 - festmények
Noha egyként léptem a járdaszigetről a zebrára le, mégis úgy tűnt, hárman vagyunk, én a fonó, aki megtekeri halandó életem fonalát, én a sorsjuttató, aki kiméri meddig tartson maradásom, s én a kérlelhetetlen, aki gyűlölt ollójával e fonalat aztán elvágja. ...
