by Somogyi Réka | Jun 18, 2022 | 2022 - festmények
Miként az életünket, e festményt is az édenkert öleli körbe. A Neretva szalad sebesen a torkolata felé, Csontváry Mostaron át úton van Libanonba, hogy végre megfesthesse leghűbb önmagát, cédrusát. Az éden itt van, mégsem mindig tudunk róla, hisz miközben egyetlen...
by Somogyi Réka | May 21, 2022 | 2022 - festmények
Benső csatatérre értem, rettentő női tájra. Mintha hirtelen kifordították volna a világot és láthatóvá vált a női mosolyok mögött lakozó gyilkos rettenet. Talán minden támadás mélyén ez a sárban, vérben és kínban fetrengő női tömeg búvik. Éva sokféle arca. Öntudatlan...
by Somogyi Réka | Apr 10, 2022 | 2022 - festmények
ELSŐ Bella magot vet, Marc szeret, 2021, 85*85cm Amikor huszonöt év után újra találkoztunk, tudtam már, szerelmünk csak átrepül a táj felett, és addig tart, amíg egymáshoz nem...
by Somogyi Réka | Apr 7, 2022 | 2022 - festmények
Várandósságom óta ismerem az irányt, mely a láthatatlanból a láthatatlanba vezet, s azóta minden öleléskor az hajt, hogy visszafelé is megtegyem ezt az utat. Óriássá akartam válni, hogy vissza tudjam fogadni a férfit, s nem is gondoltam, mennyi gyönyörű reményem...
by Somogyi Réka | Mar 27, 2022 | 2022 - festmények
A víz elfelejtette velünk nevünk és nemünk. Felemelt, ringatott, noha férfi volt, de lehetett volna akkor akár az anyám is. Hirtelen tűnt belőlem minden vágy, sőt eltűntem én is, nem is volt már kit ringatni. Aztán, ahogy lassan tértem vissza a testembe, óvatosan...
by Somogyi Réka | Mar 2, 2022 | 2022 - festmények
Egy rettentő napon a nő vezette ki az embert az édenből, és majd egy fényességes jövendőben ő fogja megmutatni a visszafelé vezető utat is, hisz csak ő ismeri azt. A férfi nem tett mást, mint fejét lehajtva baktatott szörnyű végzete után, ami az emberi sors. Ám...
by Somogyi Réka | Feb 1, 2022 | 2022 - festmények
Rohamosan fogytak a percek, gyakran volt egyszerre jelen nappal és éjjel, nyár és tél. Már csak egyetlen feladatom maradt, hogy kiradírozzam a képzeletemből a kettőt, és eddigi tapasztalataimból megteremtsem magamban ez egyet. Hisz oly sok...
by Somogyi Réka | Jan 18, 2022 | 2022 - festmények
Freya, észak szerelmes istennője előtt nagyszerű férje, Odin, éppen csak egy rövid időre jelent meg, hogy emlékeztesse arra, a szerelem, mint egyetlen valóság tényleg létezik. De hát ilyenek ezek az istenek, őket sem szőtték másból, mint káprázatból, így ők is csak...
by Somogyi Réka | Dec 28, 2021 | 2021 - festmények
tél van, befagyott tó a szülőágyam ********************************************************************************************* akkor döntöttem el, leszállok a székemről, letépem a szememet eltakaró sálat és elindulok megkeresni, honnan került a szeretlek...
by Somogyi Réka | Dec 18, 2021 | 2021 - festmények
Halottaim fényével gyújtottam meg az adventi gyertyákat, nem volt mire várni, eljött az idő, hogy eltüntessem a túlhon és az ittlét között tátongó teret, s az életemmel építsek hidat közéjük. A szerelem pokolgyönyörű izzása talán rokona a halálnak, s abban a forró,...
by Somogyi Réka | Nov 29, 2021 | Művészeti írások
Történelemből sosem voltam jó, valahogy nem állt össze a középiskolában egésszé a sok részlet, nem láttam át az egyes okokat, nem értettem az összefüggéseket, vakfoltok maradtak bőven a tudásomban. Na meg még fiatalon inkább magammal voltam elfoglalva, mint a...
by Somogyi Réka | Nov 29, 2021 | 2021 - festmények
Tamara de Lempicka a csillogás, a luxus megtestesítőjeként a festészet első sztárja volt. Képeivel új ént, egy az élettől látszólag megvédő szerep és kellékvilágot festett maga köré. A festményekből az jön át, hogy Tamara egy volt a milliós vagyonnal, a drága...
by Somogyi Réka | Nov 16, 2021 | 2021 - festmények
Marc Chagall, mint a szívünk közepébe vezető térképet, ránk hagyta legszebb örökségünk, szerelmes festészetét. Alakjai immáron tökéletes, egymást mindenütt lefedő öleléséhez bármikor kapcsolódhatunk. Elég csak a falvak felett átrepülő Bellára és Marcra gondolni, és...
by Somogyi Réka | Oct 25, 2021 | 2021 - festmények
Elképzelt isteneimtől és segítőimtől elbúcsúztam, hogy e sűrű magányban utat tudjak rajzolni magam elé. Néha kicsit megpihentem, erőt gyűjtöttem a legédesebb ölelésben, hogy aztán ettől az utolsó káprázattól is megszabadulva folytathassam tovább lépéseim.Végre nem...
