Isabel Coixet: Könyvesbolt a tengerparton

Isabel Coixet: Könyvesbolt a tengerparton

A könyvet olvasó és a kézzel író ember látványa mindig lenyűgöz. Micsoda intim, önmagába visszahúzódó pillanat. Mennyire szeretek a másikban akkor gyönyörködni, ha magával van. Vajon merre járhat, milyen terek, tájak nyílnak meg benne az olvasottaknak köszönhetően?...
Nagypál Orsi Nyitva című filmje után..

Nagypál Orsi Nyitva című filmje után..

A Nyitva című film mottója akár Kötter Tamás IKEA, vasárnap című regényének mondata is lehetne: “Állítólag, ha  a hormonszintünket nem emelik meg időről időre újabb vágyak, a sejtek egy idő után úgy érzik, hogy már nincs miért küzdeniük”. Kedvenc témáim...
Végzetesen édes

Végzetesen édes

Amíg tudtam, hárítottam. Nem gondoltam rá. Aztán egyszer csak nem tudtam már nem mindig csak rágondolni, hisz reggeltől estig hallottam a muzsikaszót a fedélzetéről.  Ahogy úszott felém egyre hangosabban. Aztán egyik reggel csak rávettem magam, és elhúztam a függönyt....
Utøya- Erik Poppe mesterműve

Utøya- Erik Poppe mesterműve

Az ember sok mindennel úgy van, hogy míg nem találkozott vele, egyszerűen nem tudja elképzelni, mert a fantáziája töredékes. De amikor testet ölt – itt éppen filmmé lesz -, akkor oda tud mutatni: Na pont ilyen. És ezzel a határozott irányú mozdulattal megérti az...
Rossz oldalon vágyakoztam

Rossz oldalon vágyakoztam

Ma már nem ismerek senkit magamban, aki a szerelem szó kapcsán a mellkasának bal oldalára mutatna.Pedig mennyi fájdalmat okoztak lelkecském, kertecském égig érő fellobbanásai, hisz minden nappal találtam tárgyat ahhoz, hogy lángolhasson a szív. Édes, kicsi érzelmi...
Bárcsak zebra lennék..

Bárcsak zebra lennék..

  Időtlen idők óta ez az őrületes hajsza. A fekete a fehéret vágyja, a fehér meg a feketét. Megpihenni egymásban éppen csak egy pillanatig tudnak. Bárcsak zebra lennék, vágyakoztam sokáig. Így egyszerre fehér is meg fekete. Pontot téve ezzel szűnni nem akaró...
Meg kellett várnom a lovasom hát

Meg kellett várnom a lovasom hát

Drága testemnek gyönyörű vágyai. Tajtékzó, lankadatlan paripám. Szelídíthetetlen hévvel száguldó, történeteim végéig velem utazó. Pompás kéjjel gyilkoló. És akkor egyszer csak hátamon megpihenő, sóvárgásom csókjával lehűtő, tekintetemet elfedő, tavaiban lángolásom...
Archaikus Apolló-torzó – remake

Archaikus Apolló-torzó – remake

Megfestettem magamnak a férfit. Rilke is már körültáncolta gyönyörű szép versében. R. M. Rilke: Archaikus Apolló-torzó  Nem ismerhettük hallatlan fejét, melyben szeme almái értek. Ám a csonka test mégis izzik, mint a lámpa, melybe mintegy visszacsavarva ég nézése....
Du bist!

Du bist!

Túl számtalan gyönyörön és fájdalmon, túl a kettőn, nőn, férfin, az eggyé válás szűnni nem akaró kínjain, melyek a halál felé közeledve egyre csak kínzóbbak, mert már könyörögve nem akarok kettő lenni,  szóval itt  árkon-bokron túl átölelt a szerencsém. S nem elég,...
Ne félj az olvadástól!

Ne félj az olvadástól!

Nagyon siettem élni, hogy mire ideérsz kész legyek mindennel. Elcsituljon végre az élettel kapcsolatos oly sok vágyódásom. A fagylaltozóban ki akartam próbálni az összes ízt, hogy ne hiányozzon semmi, hogy  mindet ismerjem. De aztán a tizenvalahanyadik íz után –...