by Somogyi Réka | Feb 17, 2017 | Nekrológ és halál
Anyu halála óta körbejárt az év, a mai nappal most már egy olyan sem lesz az évben, melyet ne ismernék nélküle. Jártam anya nélküli márciusban, augusztusban, karácsonyban..2016.február 17-én búcsúztunk el a kórházi ágynál délután. Persze honnan is tudtam volna, hogy...
by Somogyi Réka | Feb 6, 2017 | Somogyiréka könyv
2008 táján volt egy nagy váltás a festészetemben, addig “harmonikus”, idilli, boldog-szerű képeket festettem, majd egyszer csak rettenetesen ráuntam magamra. Ami a képeimen megjelent már régen nem egyezett azzal, amit valójában átéltem. Összetört bennem és...
by Somogyi Réka | Feb 4, 2017 | 2017 - festmények
(A veronai buszbalesetben elhunytak emlékére, a sebesültek és hozzátartozóik felépülésére) 2015 januárjában még szerelemmel égették meg egymást a lányok. Aztán az idén télen megjelentek ismét, de most mély bánatot hoztak magukkal, mégis szebbek voltak, mint annak...
by Somogyi Réka | Jan 15, 2017 | 2017 - festmények
Nád vagyok, erős gyökerű, vékonyka szál, aki csak teljes szélcsendben pihen. A legkisebb szellő is megrezdíti, így sokszor irigykedve nézem a hegyek mozdulatlan bizonyosságát. De ez egy ritka pillanat, szellő sem rezzen. Nyugvópontján pihen a nád,...
by Somogyi Réka | Jan 6, 2017 | Írások az út mentén
Nagymamám egy évig feketében járt, miután nagyapám itthagyta. A gyász egy egész évet tart. (addig biztos, ezt már én teszem hozzá) Szinte nem is emberszabta kijelentések ezek. Útmutatók itt nekünk, hogy ennyi ideig minimum elég nehéz lesz. Számítsunk rá. Közben...
by Somogyi Réka | Dec 22, 2016 | 2016 - festmények
2016 adventje van. Rügyet bontott, virággá tárta szét magát, gyümölcsökkel lett terhes. Örült, ha szüreltelték, bánkódott, ha senkinek sem kellett a sok édessége. Ám akkor földre hullajtotta magát, és elrohadt. Leveleit először csak bearanyozta, később mind levetette....
by Somogyi Réka | Dec 4, 2016 | 2016 - festmények
Egyik nap átjáró nyílik a lehetetlen tengerén, a másik nap pedig újra összecsap a víz és eltűnik az út. Pedig szerettem volna egy jól kijárt, szép utat, társasággal hömpölygőt, védelmezőt. Ahol tárggyá válik a cél, leírhatom, lerajzolhatom. Ám...
by Somogyi Réka | Nov 11, 2016 | Somogyiréka könyv
2016. november 10-ra készült el a harmadik könyvem, az 53 festményt és a hozzájuk írt kis szövegeket tartalmazó Piroska nem tér le az útról. A kötetet az Ursus Libris kiadó jelentette meg, angol és magyar nyelven. A következő időszakban kerül könyvesboltokba, de...
by Somogyi Réka | Oct 24, 2016 | 2016 - festmények
18 évesen, a gimnázium végén kezdett el romlani a szemem. Gondolom a tépelődéseimmel, útkeresésemmel, félelmeimmel bőven tettem is ezért. Azzal, hogy rettegtem előrenézni. Mert önmagában az, hogy élek teljesen értelmetlennek tűnt valódi célok nélkül. És itt nem...
by Somogyi Réka | Oct 16, 2016 | 2016 - festmények
Én vagyok Gerda és Kai is a Hókirálynő című meséből, melyben a sötétség ura tükröt készített, hogy elfedje a világ eredeti természetét, és onnantól a dolgok látszatát, fonákját mutassa csupán. A gonosz szolgái látásunk elhomályosításáért körbeutazták a tükörrel a...
by Somogyi Réka | Oct 2, 2016 | 2016 - festmények
Egy vezérelvet írt fel magának az elején, addig vigye a lába, míg az Igazira nem talál. Előbb meg ne álljon! Mely önmagát támasztja meg, független mindentől, nyoma sincs sehol, mégis mindent áthat. Vándorlásra buzdította hát magát. Betért az összes városba,...
by Somogyi Réka | Sep 27, 2016 | 2016 - festmények
Nézz a holdra! (akkor is, ha épp nappali 12 óra van!) Így szól a Mester, és a tanítvány minden egyes idegszálát, annak végződéseit, minden egyes sejtjét, sőt atomját abba az irányba állítja, ahova a Mester mutat. Odanéz, amit nem lát, de bízik a Mester szavában....
by Somogyi Réka | Aug 7, 2016 | Írások az út mentén
Somogyi Réka immár két évtizede festi rettentően színes, képregényszerű festményeit, amik azonban jórészt csupán az első, felületes pillantásra tűnnek vidámnak. Történetek kelnek életre a részletgazdag alkotásokon, az életének eseményei. Személyes munkák, mégis azt...
by Somogyi Réka | Jun 19, 2016 | 2016 - festmények
Június 6-a délutánján temettük el Svárcit, az egyik szilvafa alatt ástunk neki sírt. Én hoztam haza az állatorvostól a testet, melyet itthagyott. Éreztem, hogy utaztatom a halált. Sűrű, mély csend volt az autóban, holott odakint napközbeni forgatag. De mégis..de...
