by Somogyi Réka | May 12, 2017 | 2017 - festmények
Csak a szeme emlékeztetett rá, az a különös mandulavágású. Mára már szinte teljesen eltűnt ez a szemforma, még a piramisok árnyékában sem születnek ilyen típusok. Nem győztem betelni a tekintetével, minden más rajta elhomályosodott. Akkor történt, hogy...
by Somogyi Réka | Apr 11, 2017 | 2017 - festmények
Milyen idilli pillanat. A falvédőn a még szinte egybetartozó kicsi fiú és kicsi lány is én vagyok, ám már az elképzelhető legszebb életben is csak két részben tudok megjelenni, egymásnak ellentétes jelenségekben, fényként és sötétként, férfiként és nőként. De...
by Somogyi Réka | Mar 30, 2017 | 2017 - festmények
Akkor már a 987462284613789246-ik napja úsztam “a létforgatag vizében a csattogó állkapcsú krokodilok között”, hiába volt pompás kis tutajom, mely megígérte, megvéd a sok rettegéstől, nagyon elfáradtam már. Na meg szomjas is voltam, de a szomj, ami...
by Somogyi Réka | Mar 10, 2017 | 2017 - festmények
Egy éve meghalt az anyukám. Távozása után közvetlen pár napot egymagam töltöttem, hogy a vele való párbeszédem egyszer s mindenkorra az addig ismert formában lezárjam. Anyu semmilyen kapaszkodót nem hagyott maga után, hirtelen és nagyon messzire ment. Vannak akik...
by Somogyi Réka | Feb 27, 2017 | 2017 - festmények
Nem tudom, hanyadik hegyet mászom már meg, képzeletbeli szobám képzeletbeli falain, úgy tűnik cipő töri lábam, a semmiben egyensúlyozok, a kötél már a húsomig felszántotta a bőrömet. Lassan felneveltem a fiamat, megfestettem az összes festményemet, leírtam a rám...
by Somogyi Réka | Feb 17, 2017 | Nekrológ és halál
Anyu halála óta körbejárt az év, a mai nappal most már egy olyan sem lesz az évben, melyet ne ismernék nélküle. Jártam anya nélküli márciusban, augusztusban, karácsonyban..2016.február 17-én búcsúztunk el a kórházi ágynál délután. Persze honnan is tudtam volna, hogy...
by Somogyi Réka | Feb 6, 2017 | Somogyiréka könyv
2008 táján volt egy nagy váltás a festészetemben, addig “harmonikus”, idilli, boldog-szerű képeket festettem, majd egyszer csak rettenetesen ráuntam magamra. Ami a képeimen megjelent már régen nem egyezett azzal, amit valójában átéltem. Összetört bennem és...
by Somogyi Réka | Feb 4, 2017 | 2017 - festmények
(A veronai buszbalesetben elhunytak emlékére, a sebesültek és hozzátartozóik felépülésére) 2015 januárjában még szerelemmel égették meg egymást a lányok. Aztán az idén télen megjelentek ismét, de most mély bánatot hoztak magukkal, mégis szebbek voltak, mint annak...
by Somogyi Réka | Jan 15, 2017 | 2017 - festmények
Nád vagyok, erős gyökerű, vékonyka szál, aki csak teljes szélcsendben pihen. A legkisebb szellő is megrezdíti, így sokszor irigykedve nézem a hegyek mozdulatlan bizonyosságát. De ez egy ritka pillanat, szellő sem rezzen. Nyugvópontján pihen a nád,...
by Somogyi Réka | Jan 6, 2017 | Írások az út mentén
Nagymamám egy évig feketében járt, miután nagyapám itthagyta. A gyász egy egész évet tart. (addig biztos, ezt már én teszem hozzá) Szinte nem is emberszabta kijelentések ezek. Útmutatók itt nekünk, hogy ennyi ideig minimum elég nehéz lesz. Számítsunk rá. Közben...
by Somogyi Réka | Dec 22, 2016 | 2016 - festmények
2016 adventje van. Rügyet bontott, virággá tárta szét magát, gyümölcsökkel lett terhes. Örült, ha szüreltelték, bánkódott, ha senkinek sem kellett a sok édessége. Ám akkor földre hullajtotta magát, és elrohadt. Leveleit először csak bearanyozta, később mind levetette....
by Somogyi Réka | Dec 4, 2016 | 2016 - festmények
Egyik nap átjáró nyílik a lehetetlen tengerén, a másik nap pedig újra összecsap a víz és eltűnik az út. Pedig szerettem volna egy jól kijárt, szép utat, társasággal hömpölygőt, védelmezőt. Ahol tárggyá válik a cél, leírhatom, lerajzolhatom. Ám...
by Somogyi Réka | Nov 11, 2016 | Somogyiréka könyv
2016. november 10-ra készült el a harmadik könyvem, az 53 festményt és a hozzájuk írt kis szövegeket tartalmazó Piroska nem tér le az útról. A kötetet az Ursus Libris kiadó jelentette meg, angol és magyar nyelven. A következő időszakban kerül könyvesboltokba, de...
by Somogyi Réka | Oct 24, 2016 | 2016 - festmények
18 évesen, a gimnázium végén kezdett el romlani a szemem. Gondolom a tépelődéseimmel, útkeresésemmel, félelmeimmel bőven tettem is ezért. Azzal, hogy rettegtem előrenézni. Mert önmagában az, hogy élek teljesen értelmetlennek tűnt valódi célok nélkül. És itt nem...
