by Somogyi Réka | Nov 29, 2020 | 2020 - festmények
Addigra már annyit rettegtem az elképzelt farkastól, s a legkülönfélébb módokon festettem fel magam elé, milyen lehet, hogy egyszer csak meguntam a félelmeim, és az egyik éjjel elibe mentem, de most nem az erdőn át, most máshol kerestem. Addigra már csak mentem-mentem...
by Somogyi Réka | Oct 24, 2020 | 2020 - festmények
Azért, hogy Gustav Klimt A csók című képét megfesse, számtalan nőbe szeretett bele, hisz csak saját megéléseinek köszönhetően tudta megalkotni az összeolvadást szomjazó, szerelemtől már halálosan fáradt nőt. Pedig a szerelem nem azért érkezik, hogy a...
by Somogyi Réka | Sep 27, 2020 | 2020 - festmények
Két út vezet a szerelembe, mely a szabadság maga, súgja nekünk Petőfi lassan két évszázada. Az egyik az azonnali halál, mely Iluska története, a másik pedig a János vitézzé nőtt Kukorica Jancsié, aki nem kímélve magát, góliátokat is megvető bátorsággal vágva át magát...
by Somogyi Réka | Sep 13, 2020 | 2020 - festmények
Az első házasságom még szinte kislányként kötöttem, melyhez azóta is hű vagyok, a férfi időt nem ismerő arcának mondtam ki, hogy igen. A második egy ritka édes fiúcska volt, aki azt kérte, gyere hozzám feleségül, melyre azt válaszoltam, jövök, de nem tudom, mikor...
by Somogyi Réka | Jul 25, 2020 | 2020 - festmények
E legutóbbi szakasznál nagyon elfáradtam és el is bizonytalanodtam. Kétségekkel telve vonszoltam magam a tájon át. Hajnalban előbb ébredt bennem a szorongás, mint én, és két kézzel rángatott vissza a világba a pár órás álmom után. Olykor hosszú perceken át egy helyben...
by Somogyi Réka | Jun 20, 2020 | 2020 - festmények
Úgy alakult, hogy idén már februárban kezdődött a nyaram, pont nekem, aki a legjobban a nyár elől, a reggeltől estig tartó fénytől menekülök. A tavaszi hónapok júniusi napforduló felé tartó sietségétől év eleje óta rettegek. Hisz kifordul ilyentájt magából a világ, a...
by Somogyi Réka | Jun 13, 2020 | 2020 - festmények
(előhang: Mintha az utolsó nagy felvonásra készültek volna annyi elrontott történet után. Úgy hitték, ismerik a férfi-női együttlét összes csapdáját és nem mertek addig elindulni, amíg előre át nem beszélték, melyik szakaszon szükséges a fokozott...
by Somogyi Réka | May 6, 2020 | Művészeti írások
Duchamp ismerete nélkül a ma alkotó ember nem érti, a művészettörténet hol tart, a folyónak melyik részébe zuhant épp. Hisz létezik a művészet Duchamp előtt és utána, ő volt az, aki a művészetből, az érzékek okozta örömből filozófiai bravúrt csinált, míg előtte elég...
by Somogyi Réka | Feb 18, 2020 | Nekrológ és halál
Messze vagyok épp a földtől, melyben pihensz, mégsem lehetnék közelebb hozzád. Itt száz ágra süt a nap, az első hetekben szinte fájtak a sugarak. Korai volt nekem, a télimádónak a februári nyár. Aztán döntöttem, megszeretem hát ezt a végtelenné lett, a többi évszak...
by Somogyi Réka | Feb 17, 2020 | 2020 - festmények
A sűrű erdők legsötétebbikébe érkeztem, ahol az összes addigi út véget ért. Kék madár szalagként húzta maga után a korábbi életem. Mert előre nem láttam semmit, visszanéztem hát a tájra, ahol jártam, s akkor jöttem rá, eddig mennyire is megúszásra...
by Somogyi Réka | Feb 9, 2020 | 2019 - festmények
Vágyom a tél érintésére. Akarom, hogy fájjon, hogy harapja az arcomat a hideg, s a december végre lehűtse az egész évemet, sőt az egész életen áthatoló sóvárgásom, mely nem csillapodik a tavaszban, de még az őszben sem, a nyár pedig csak újabb fahasábokat dob a...
by Somogyi Réka | Feb 6, 2020 | 2019 - festmények
A kettő billeg, felborul, kapcsolódni valójában képtelen. Mikor a kettő ölelkezik, nyomják, szúrják egymást, de nem ismernek mást. A kettő alapjain áll a világ, a nő férfi után sóhajt, ami hideg az a meleget vágyja, a nappal az éjszakát, ünő meg a bikáját. A kettő a...
by Somogyi Réka | Dec 17, 2019 | Művészeti írások
Hogy kerültél október a decemberbe, nem lehet, hogy eltévedtél kicsit? Nem esik most jól a meleged, meg kéne már pihenni kicsit, de ebben a száz ágra sütő napfényben és tizenöt fokban nem annyira lehet. Megint hajnalban ébredek, pumaként surranok le a konyhába, hogy...
by Somogyi Réka | Nov 15, 2019 | Írások az út mentén
Egész kiskoromban kezdődött, talán mert vulkánon ültem, és ülök azóta is. Izzó, örjöngő, nyughatatlan kráteren. Ide ejtett a gólya le, a szomszéd kislányt meg egy pihe-puha tájra. Persze, hogy másképp reagáltunk az egyes jelenségekre. Egészen kiskoromban...
